Elválasztódás - elválasztás - egyre gyakrabban hallunk erről a két fogalomról. Mindkettőnek az a lényege, hogy a folyamat kezdetén még szopik a kicsi, a végén pedig már nem. A különbség mégis óriási!
Ha eltökélt szándéka az édesanyának, hogy meghatározott időben véget vessen a szoptatásnak, az a leghelyesebb, ha fokozatosan jár el. Kettő-négy hetente (attól függően, mennyire sürget az idő) kihagy egy szoptatást, helyette mással kínálja a kisbabát. Így olyan lassan csökken a termelődő tej mennyisége, hogy az édesanyának sem okoz panaszt, és a kicsinek is bőven van ideje, hogy alkalmazkodjon a változásokhoz. Ezt nevezzük elválasztásnak, ezt a folyamatot egyértelműen az anya irányítja.
Elválasztódás esetén a leglényegesebb különbség, hogy a folyamat szinte magától megy végbe, különösebb irányítás és beavatkozás nélkül, akkor, amikor a gyerek éretté válik erre, és amikor már nincs szüksége a szopásra. Az anyának és a gyereknek is előnyösebb ez a megoldás, ezért, ha csak körülményeink, lehetőségeink engedik, érdemes ezt az utat választani. Lássuk, hogyan is történik mindez!
Első lépés
Ha elmúlt hat hónapos a baba, szoptatás után (nem helyette!), naponta egyszer, általában délben, megkínáljuk egy kis gyümölccsel vagy zöldségpéppel. Ha szívesen fogadja, eleinte az egyik szoptatás után, majd később egy másik szopi után is megkínálhatjuk néhány falattal. Elkezdett ismerkedni az ízekkel, a kanalazással! Lehet, hogy először nem lesz nagyon lelkes, előfordulhat, hogy még hónapokra lesz szüksége a barátkozáshoz, de sebaj. A jó hangulatú étkezés és az egészséges fejlődés feltétele, hogy a baba akkor ehessen, amikor erre valóban szüksége van, és annyit, amennyit szívesen elfogad.
Második lépés
Előbb-utóbb azt tapasztalja az édesanya, hogy egyre többet és egyre szívesebben eszik a kisgyerek szoptatás után. Ennek következtében később fog megéhezni, vagyis a soron következő szoptatás ideje kicsit kitolódik, majd idővel magától el is marad. Közben a baba képességei is fejlődnek! Mind szívesebben próbálkozik az evéssel egyedül. Kézbe veszi, csócsálgatja az ételt, több-kevesebb sikerrel a kanalazással is próbálkozik. Az etetést talán nem kedveli, a tálcán eléje tett falatok közt viszont annál szívesebben válogat! Ahogy nő a szilárd ételek szerepe, úgy csökken magától a tej mennyisége.
Harmadik lépés
Közben, ezzel párhuzamosan egy másik folyamat is zajlik: a világ felfedezése, a kúszás, a járás, a kéz ügyesedése hihetetlenül kitágítja a világot a kicsi számára. Míg az újszülött és a kicsi csecsemő számára jószerével csak szülei arca, a szopizás és legszűkebb környezete létezik, tíz hónapos kor tájékán hatalmas változás tanúi lehetünk, csak győzzük utolérni a kis felfedezőt! Nem csoda, ha már nem sok ideje és türelme marad a szopásra. A nappali szopások ideje jelentősen rövidül, olykor csak pár percre. Csak egy korty, és már szalad is tovább! Sok kisgyerek az éjszakai órákban és a nap nyugodtabb perceiben pótolja a lemaradást. Nem ritka, hogy kilenc-tíz hónapos kor körül igen gyakran szeretne szopni a kicsi éjszaka, és ezt a fárasztó, ám érthető szokását megtartja akár másfél éves koráig is. Gyakori, hogy alvás előtt vagy közvetlenül ébredés után, álomittasan is ragaszkodik a szopizáshoz.
Negyedik lépés
A szoptatás nemcsak táplálás, hanem vigasz, megnyugvás is. Tudja ezt minden igény szerint szoptató anya, és sokszor él is ezzel a lehetőséggel: ő maga kínálja meg a kicsit, hogy elcsendesítse, megnyugtassa. Kényelmes ez így, ám egy idő után akár teherré is válhat. Az elválasztódás folyamán apránként úgy alakítjuk, hogy egyre gyakrabban kínálunk fel másfajta vigaszt, másfajta megnyugvást, figyelemelterelést. Amikor épp unatkozik a pici, vagy fáradt, egy kis összebújás, mesélés, könyvnézegetés is helyettesítheti a szoptatást. Ahogy nő és okosodik a gyerek, egyre inkább vevő lesz a másfajta megoldásokra.
Ötödik lépés
Kettőn áll a vásár - nem lehet ezt elégszer hangsúlyozni! A csecsemő és az édesanya még nagyon szoros testi kapcsolatban élnek, elválaszthatatlanok. A kisgyerek esetében már lassan és fokozatosan lazul ez a kapocs. Néha az anya is úgy találhatja, terhére van bizonyos helyzetekben a szoptatás. Ezek természetes érzések, és ha nem siettük el a dolgot, éppen akkortájt csodálkozunk rá erre a fejleményre, amikor a gyerek is elég nagy ahhoz, hogy megértse, most éppen nem kaphat szopni, várnia kell. Helyzetünktől, körülményeinktől függően bevezethetünk néhány egyszerű szabályt, korlátozást. Például: csak otthon szopizunk, csak akkor szopizunk, ha anya befejezte a főzést, takarítást (kérjük meg őt is, hogy segítsen!). Fontos, hogy egyszerű mondatokban, világosan mondjuk el a kicsinek, amit el szeretnénk érni. Mivel a bizonytalanságot ő is megérzi, bele se vágjunk addig, amíg el nem határoztuk magunkat egy-egy ilyen lépésre. Akkor a fogadtatás is kedvezőbb lesz.
Hatodik lépés
Eljöhet az ideje annak is, hogy bizonyos okokból nemet kell mondanunk. Előfordulhat például, hogy a menstruáció visszatérte után, a vérzés előtti napokban nagyon érzékennyé válik a bimbó. Lehet, hogy kezdetben elég, ha csak annyit mondunk szopi közben: elég volt, most már hagyjuk abba. Ha viszont belül úgy érezzük, inkább egy határozott NEM kívánkozik ki belőlünk, tegyünk így. Hasonlóan alakulhat a helyzet akkor is, ha a szoptatás miatt nem áll vissza a termékenység, és emiatt nem fogan meg a várva várt kistestvér. Sok édesanyát aggaszt az a kérdés, nem okoz-e túlságosan nagy lelki megrázkódtatást kisgyerekének azzal, ha alkalmanként nemet mond. Ettől azonban nem kell tartani, ha valóban olyan fokozatosan megy végbe az elválasztódás folyamata, mint ahogy itt leírtuk. Sőt a személyiség fejlődésének igen fontos lépcsőfoka annak megtanulása, hogy nem történik minden az ő kívánsága szerint. A kis csecsemőt nem kell ilyesmire tanítani, az ő életét még alapvetően ösztönei irányítják. Nagyjából másfél-két éves kortól azt tapasztaljuk, hogy lehet már "beszélni" a kicsivel. Egyre inkább képessé válik mások szempontjainak megértésére, elfogadására, ha nem is mindig könnyen és azonnal. Az ő érdeke, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel, és megtanítsuk az egyeztetésre, alkalmazkodásra. Az elválasztódás folyamata remek és természetes alkalom erre.
A dackorszak közbelép!
Nincs könnyű dolgunk, ha a kicsire rátör a toporzékolós korszak. Átmenetileg úgy tűnik, semmiféle határt nem képes elfogadni, és sokszor meglehetősen kellemetlen külsőségek közepette követeli, amit a fejébe vett. Ha a tombolás szoptatással kapcsolatos dolog miatt tört ki, akkor sem kell másként tennünk, mint ha azért toporzékolna, mert nem engedtük padlóra önteni a mézet. Vagyis: őrizzük meg nyugalmunkat, és ne engedjünk! Mutassuk ki szeretetünket ilyenkor is, esetleg öleljük át, vagy hagyjuk békén, amíg lehiggad. Sok vészmadár jegyzi meg ilyenkor: lám-lám, túlságosan kötődik hozzád a pici, nem bír szopi nélkül élni! Az efféle megjegyzéseket jobb meg sem hallani. A hiszti kortünet, s csak annyiban függ össze a szoptatással, hogy akkor és ott éppen ez szolgáltatta az olajat a tűzre. Ha nem szopna, akkor más miatt tombolna. A tanulság csupán annyi, hogy nem célszerű a dackorszak kellős közepén nagyszabású változtatásokba fogni, talán könnyebben előbbre jutunk, ha várunk néhány hetet.
